Magyar Hajózásért Egyesület

Bár a balatoni szakcsoportból bántóan kevesen képviseltettük magunkat, azért nagyon vártam ezt a programot, főleg mivel az SKL-t lassan elhomályosító Láng szimfónikusok koncertje fixnek ígérkezett a háromból két teljes nap. Nem a legjobb előjelekkel vártam a túrát, mivel szerdán meghúztam a jobb lábam, így még rögzítővel is csak sántítottam. Kilences indulás volt tervezve Újpestről, én negyed kilenc körülre értem ki metróval, plusz negyed óra alatt elsétáltam a bejáratig, ahol találkoztam Gyula bá'-val és két autónyi csapatával. A hajón már szépen gyülekeztek, Ildi a beosztás szerint leküldött a cuccaimmal a szakácskabinba, amit a tervek szerint Viking tagtárssal osztottam volna meg, aki csak szombaton érkezett (volna). Baines kapitány tartott egy kis eligazítást az első fedélzeten, majd megvártuk, amíg a hivatalos személyzet nagy figyelme mellett Laci átrendezte a bent álló flottát úgy, hogy később más is oda tudjon állni a partfalhoz. (Roham hátrahúzása, a toló és a Hunnia mellépakolása, partfalhoz rögzítés. Rossz volt nézni, mennyire nem értett hozzá az, aki hivatalból volt ott.) Egyébként bent állt a Jégtörő Iksz, ami talán föl lesz újítva.

10 körül indultunk, hamarosan lett levegő a kürthöz, így Baines parancsnok ijesztegette kicsit a kajakos kölköket, akiknek nagyon tetszett a dolog. Budapesten áthaladva integettük Zoltikának a Szabadság hídra, Gézának pedig a Déli összekötőre. Az RSD zsilip előtt felvettük a lakóhajót, és ekkor megtapasztaltam, hogy nem olyan egyszerű föltekerni egy horgonyt kézi erővel, pláne ha a horgonykamrába is le kell mászni, mert a lánc nem oda megy, ahová kéne. Ezután kihátráztunk, és nekivágtunk az útnak. Imréék csináltak szendvicseket reggelire. Sima út volt, bár az égiek nem kedveztek, és idővel egy jó kis zuhéba is belefutottunk, ha már Gyula bá' úgyis bosszankodott, hogy miért csak csepereg az eső, akkor már miért nem esik rendesen, hát meglett az akarata. Dunaföldvárnál megálltunk a cukrászdánál, ahol Malwin ügyesen, én kevésbé ügyesen kiugrottunk a partra a kötelekkel. Én ennek következtében nem mentem ki a cukiba, mivel heveny hátfájásra panaszkodtam, miután oda kaptam a lábtámasznak szánt ágas-bogas tuskót. Ettől kezdve viszont nem éreztem a meghúzódott lábamat. Smith egy Duna Hullámmal vígasztalt, amit kedvesen elhozott nekem a cukrászdából. Egyébként az eső ez után jött, és az is figyelemre méltó, hogy a civilekre nézve ezúttal nem voltak olyan szigorúak az alkoholfogyasztási szabályok, így Szilárd már az RSD manőver után egy másfél literes Kelt-el járt kelt. Az elején a manővereknél Maha volt a kormánynál, de később Ramsau, Baines és Smith is, én főleg a szokásos helyemen álltam, vagyis a kémények mellett. Ebédre mi is volt? Hmmmm....segítsen ki valaki. Mindesetre finom volt. Nagy hajóforgalmat nem tapasztaltunk, Smith sokat mesélt ifjúkori dunai élményeiről, illetve az egykori állapotokról. Davos közben küldött sms-t Smithnek, hogy az Inota az előzetes hírekkel ellentétben mégis bement a Sugovicába. Ekkor kicsit aggódtunk, mert a többiek szerint nincs sok hely ott, ráadásul így lakóhajóval még nehezebb a dolgunk. Mindenesetre Baja fölött láttuk a Puskás-flottát, és valóban nem volt ott az Inota. Szürkületben értünk Bajára, láttuk a Gemenc VB-t, meg pár önjárót. A Sugóban sötétedett ránk, ahol is a nem hajózható szakasz előtt magünk mögé vettük a lakóhajót, mivel Laci nem volt biztos benne, hogy elférünk-e így, meg kockázatos is lett volna sötétben. Elhaladtunk a Kitűzök, egy AM, a Veránka III, a Déri, a Balatonfüred, és számos érdekes úszómű mellett. A kormánynál Maha volt. A kikötés nem volt egyszerű, először nem tudtuk, hogy átmenjünk-e a híd alatt, végül jó döntést hoztak az illetékesek, mert másnap látszott, hogy nem fértünk volna el az Inota mögött, mellé meg esélytelen volt kötni az ismert okok miatt... Nagy nehezen újra mellévettük a lakóhajót, majd Laci hátast, mi meg horgonyt dobtunk mindkét úszóműről, kikerült a járó, és helyben voltunk. Laci csinált fényt a lakóhajón a rajta lévő segédgéppel, de a hangja miatt fél óra múlva le kellett állítani, mert tényleg botrányos volt. Betoltuk vacsira a sertéspörit, majd ki rövidebb-ki hosszabb szalonbéli iszogatás után - ahol egyébként a fél órára benéző Pedro rögtönzött koncertet adott - nyugovóra tért. Kicsit sajnálom a Bikini koncertet, ami 5 percre volt tőlünk, mégsem mentünk ki rá. Ezen az estén született Móni (Imre párja, főszakácsné) örökbecsűje, amit másnap én is alkalmaztam. A sok berúgott fiatal hím ugye a partra járt könnyíteni magán, és Móni az 'Ekkorát kiraksz?!' rigmussal riogatta őket.

Másnap reggel Kati bosszantására Tayfunnal hármasban rendet, illetve járót csináltunk a hátsó fedélzeten, majd kolbászos-szalonnás rántottát abrakolt a csapat, aztán ki-ki ment a dolgára. Malwin, Smithék piacoltak, én pénzt vettem ki, meg beültem a helyi gengszterek törzshelyére a parton, Laci elvitte kenuzni a gyerekeket, etc. Én később megpróbáltam megnézni az Inotát, amin még soha nem jártam, de a parancsnok azt üzente, hogy nem lehet megnézni. Ez ellentmond a korábbi kijelentéseinek, miszerint bárkit szívesen lát. A Veránka III sétázott egész nap, nagyon jó állapotban lévő VB. Ebédre lecsó volt rizzsel, a városban meg rengetegen voltak. Később Ramsau ötletére lenegedtük az egyik ladikot is, amivel később többen is hajókáztak. Dél körül arra jött az NKH hajója ellenőrizni, a papírok rendben voltak. Jófej volt amúgy, Smith régi haverja, Horváth Pistának meg mostani, így aztán körbenézett, majd elvitt minket egy körre, ami az Inotán ért véget, ahová így végül a vízről jutottam be. Itt Bócman fogadta az NKH-t, ezután rövid társalgás következett az NKH-ssal, akit Smith próbált meggyőzni az AIS elengedhetetlen voltáról. Közben én meguntam, és a másik hatósági személlyel kimentem körbenézni a szürkén. Láttam, hogy sokkal nagyobb benne a tér, de nincs sokkal jobb állapotban, mint a Bányász, viszont azt hiszem jó kezekben van. Beszélgettem még egy rájuk kötött holland kishajó parancsnokával, aki elmondta, hogy félmillió euróba kerül az a hajó, és ő pénzt kap azért, hogy Romániából Hollandiába vigye a tulajnak. Nem rossz. Neki amúgy egy kétszer akkora van, amivel átszelte már az Atlanti óceánt... Kellemes nyugdíjasévek... Ezután - mivel Smith kötötte az ebet a karóhoz és nem volt hajlandó kenuba ülni ittasan - így Ildivel hármasban körbeladikáztuk a Sugót, ahol lefényképezte az összes úszóművet, de rámenni nem engedett, mivel ő volt a ladikparancsnok. Délután kisebb összezördülés támadt Malwin és Ildi közt, mivel előbbi elfelejtette a tányért és az evőeszközt az esti hallakomára, de aztán megoldotta. Hatkor ott voltunk a tűzgyújtásnál, majd én barátokkal találkoztam, aztán Smith-el visszamentünk a hajóra, mivel a Váradi Roma Café műsora nem jött át igazán. Ott elkezdődött a masszív ivászat, majd kevertünk fröccsöket, és kivittük Malwinékhoz. Két bográcsnyi hallét főzött márnából, harcsából, törpeharcsából és keszegből. Nagyon finom volt, jobb, mint a drávai, mert itt több volt a lé. Én kétszer szedtem, és tésztával nyomtam. Később a barátaimat is meghívta, majd elmesélte nekik a két 400-as igaz történetét. Nálunk kajált még Peye, egy fiának látszó hajós, és utóbbi hatalmas barátnője is. Kaja után visszamentünk a hajóra, ahol tovább ittunk, ekkorra az anti-hal brigád is befejezte a grillezést. Ezidőtájt üvöltöztem a csávóknak a Móni szövegét, meg miután bejött wc-re három jó kis csaj, akihez engem küldtek ki, valaki kitalálta, hogy toborozzunk úgy csajokat, hogy playmate válogatás van a hajón, amit én ezt nagy lelkesen óbégattam minden arra elhaladó nősténynek, és legnagyobb meglepetésünkre ketten be is jöttek, de hogy minek, meg hogy néztek ki, meg hogy mondtak-e valamit, azt ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs... Ja, időközben kötött igaz barátságot(?) a váci szekció és a Bánszegi klán... Az éjféli tüzijáték remek volt, főleg mikor a végén már gyakorlatilag minket lőttek, reggel találtunk is jópár töltényfedelet a fedélzeten. A műsor végén nekem jutott a megtiszteltetés, hogy kültöljek egy jót. Ezután lefeküdtünk aludni.

Másnap érdekes állapotban ébredt mindenki, nekem az ötös induláshoz fél négyre volt beállítva az ébresztő. Nem sokkal később indult a kisjendró is. Induláskor a lakóhajó horgonya rundót rendelt el, így mellévettük, és a járt úton hagytuk el a helyszínt. A kormányon ismét Maha volt, és nem először bizonyította, hogy van érzéke a hajózáshoz. Nagyon kellemes időben hajóztunk ki. Reggel még lencsevégre lett kapva egy csókos kabinos is, aki nemsoká előzött minket. Reggelire debrecíner és virsli volt. Személy szerint ekkor kezdődtek heveny bélproblémáim, de később többen is szarul voltak. Laci fedélzetmosásra invitált 10-re, de mivel bealudtak a részvevők (mi is), így 11 lett belőle. Szépen letakarítottunk mindent, egész sokan vettünk részt az akcióban. A kormánynál visszaúton Smith, Baines és Ramsau váltották egymást. Én nem voltam túl jól, felváltva pihentem a kabinban és hallgattam a gépeket. Laci később megköszönte a segítséget, majd Pestre érve ő vette át a kormányt. A Várkert Kaszinónál kiszállt egy csapat, majd a lakóhajót leraktuk a Jegesbázis előtti pontonra, itt volt Lacinak egy elég pantent manővere. Ekkor szálltak ki Bánszegiék is, akik a járóról hiányzó fák ellenére megindultak, ha már nem tehették ezt meg az öböl bejáratánál. Ezután átálltunk a másik oldalra, ahol majdnem mindenki kiszállt egy Fókás Z és a Symphonie testén keresztül. Öten (Laci, Kührner, Jáky, Smith, én) mentünk vissza a hajóval az Óbudai szigethez, ahol viszonylag könnyen megkötöttünk, bár az Elnök kissé aggódott, mert Laci fölküldte a kormányhoz, hogy ne csak a kukiablakból lássa a manővereket. Ildi jött értünk, és kisautójába hatan bezsúfolódva hagytuk el a helyszínt. Hát ennyi. Minden résztvevőnek köszönöm a jó hangulatot, a szervezőknek pedig hogy létrejöhetett ez az út! Remélem még sok ilyenben lesz részem! További jó nyaralást mindenkinek, és remélem a Kelént még valahogy összehozzuk idén úgy, hogy Maha is kezelhesse a reverzes sakált!