Magyar Hajózásért Egyesület

A Magyar Hajózásért Egyesület (immáron sokadszor) meghívást kapott a Siófokon megrendezett Balatoni Hajózás Napja rendezvényre. Az alábbiakban az egyik tag személyes beszámolója olvasható:

Idén lementünk egyesületileg a hajós családi napra Siófokra, ami jó ötlet volt, pláne, hogy sikerült megfelelően beleolvadni a rendezvénybe. Én már péntek este lementem, hogy tudjak reggel vásárolni és egyebek, de erre mégsem volt szükség. A rendezvény reggelén elrettentésül kiraktam a nyaralóban talált denevértetemet a ház elé a lépcsőfeljáróra, majd nyolc előtt elindultam a megbeszélt fél kilences időpontra, a helyszínre. Előtte még lenéztem a strandra, ahol igazán szép késő nyári életérzés kapott el, sehol egy ember, csak a nyugodt víz, a maradak, napsütéses, hűvös és tiszta idő. Ezután lementem a hátsó kikötőbe, bent állt a Beloiannisz, a Boglár, a Révfülöp és az Aqua Pannonia, amin épp pakoltak. Utána átmentem a személykikötőbe, ahol - mit ad isten - éppen indult a Kelén, és egy kellemes manőverrel a Siófok mellől átállt a beszállítóra. Érkezéskor ürvözöltem a személyzetet, és érdeklődtem a hajó napi programja felől. Tom is ott volt már, majd Rich is megjött, úgyhogy bementünk a telepre, ahol már megvolt a bográcshelyünk, lepakoltam a cuccaimat, majd körbenéztünk. Első utunk a kisólyázott Sióhoz vezetett, ami alá be is bújtunk. Itt csatlakozott hozzánk az érkező smith, aki nagy szakértelemmel kezdett el vizsgálódni majd bevetette a csodafegyvert is - természetesen csak dokumentációs céllal. Járkálás közben Tom neveket kapcsolt arcokhoz, majd visszamentünk a kitáblázott főzőhelyünkhoz, és a némileg késve érkezőkkel együtt megkezdtük a szélsebes előkészületeket, akik Anker és ifjú kísérői, valamint Zoltika és többé-kevésbé ifjú kísérői voltak. Velük kezdtük el a hagyma és a hús pucolását-aprítását. Anker alakította a főszakácsot, és pincepörkölttel nevezett. Nemsoká befutott Ildi is, aki csatlakozott az aktív kuktákhoz, míg az inkatívak egy része fotózott (Rich) egy része pedig haszontalanul ácsorgott (smith), és ahelyett, hogy többszöri felszólításomra bort töltött volna a társaságnak, inkább egy üveg pálinkát szagolgatott serényen. Hálistennek végül meglátta a hat liter sárgamuskotályt és beadta a derekát, így mégiscsak koccinthattunk. Volt egy kis gond a lefolytott gázégővel, de ez megoldódott, így hamarosan sercegni kezdett a hagyma. Ezután Rich-el körbementünk a telepen, többek közt megnéztük a Siót a sólyán, a Gulács motorját az elevátorban, és a Belót is tüzetesen, végül a zsilipbeli sólyán lévő Jégmadarat. Mire visszaértünk, már ott volt Una és a Jáky család. Gingert még megkértük egy Füred bejárásra is, így sikerült a motorteret, illetve az ott található rongygyűjteményt is megnézni. Később én Tom infója alapján átrohantam a személykikötőbe, mert a Kelén fordulni tervezett. Útközben találkoztam a magányosan érkező Tayfunnal. A Kelén még ott volt a beszállítón, úgyhogy megkértem a parancsnokot, hogy hadd szálljak föl a manőver idejére kedvenc hajómra, amit persze megengedett, így a fedélzetről élvezhettem végig a manővert, azt, amint - a parancsnok egyik kedvenc fordulatával élve - 'szabadon fordulunk'. Az öt perc hajózás után meghívtam őket, hogy egyenek velünk. Erre egyébként később majdnem ráfizettem… Mivel a pörkölt már nagyon szépen rotyogott, a már nem szükséges konyhai felszerelést hazavittem elmosogatni, és azért hoztam egy erős pistát is, a főszakáccsal egyetértésben. Mire visszaértem a kaja már közel készen állt. Étkezés előtt még egy nagy kört tettünk a telepen, immár az MHE majdnem teljes elnökségével. Út közben Tom képei tanúsága szerint összetűzésbe keveredtem ifj smith-el, de amint látom, megint a góliát győzött… A Belón hosszasan időztünk, majd az arra járó Kekecs Karcsival is váltottunk néhány szót, a hajóról és annak esélyeiről. Ezután visszatértünk a bográcshoz. A kaja remek volt, minden elismerés Ankeré, és azt hiszem mindenki jobban járt, hogy nem én főztem. Legalábbis annyiban, hogy nem vállal(hat)tam volna a teljes felelősséget, miközben telepet nézegetek, meg Kelénezek. Balu kapitány is velünk tartott egy tányérnyi időre, akit sokáig hülye kérdésekkel szórakoztattam, mire végre értelmes beszélgetés kezdődhetett közte és az MHE közt. Később a Kelénes srácok jöttek kajálni, de addigra olyan szinten csappant meg a pöri mennyisége, hogy ketten egy adagot ettek. Később Tayfun kérésére átmentünk a Kelénre körbenézni, mivel ötleteket gyűjt a Rohamhoz. Ez előtt még találtam elfekvőben egy tányér kaját és azt még átvittem magunkkal, így nem volt annyira kínos a dolog. A hajón már terítettek egy délután hatos lagzihoz. Három után valamivel indultunk, Unával bekértük magunkat Tayfunhoz, így Ildivel négyesben távoztunk kocsival. Egyébként mindenki pánikszerűen hagyta el a rendezvényt, sem Ankeréktől, sem Zoltikáéktól nem köszöntem el, egyszer csak konstatáltam, hogy már nincsenek ott. Egyszer mondjuk én is pánikszerűen hagytam el az asztalt, mikor valahol a távolban feltűnt Martin Henrik, akinek már nem jutott volna tányérra való, de remélem nem jegyzi meg, hogy ezúttal a levegőbe ígérgettem...

Mindent összevetve igen kellemes nap volt, mindenkinek köszönet, aki hozzájárult így vagy úgy. A BHZRt által biztosított Aquá-s ingyensétát legtöbben kihagytuk, én mondjuk kárpótoltam magam kissé a Kelénen.

(PS: nagy örömömre smith kifejezetten felszólított, hogy sértsem meg, így kimondhattam legújabb ragadványnevét, amit később még többször megismételtem.)

Képgaléria a Balatoni Hajósok Szent Miklós Egyesülete honlapján elérhető