Magyar Hajózásért Egyesület

---------- Az oldal szerkesztés alatt! ------------

Kedves Tagtársak! Az én képeim sajnos nem olyan szépek, mint a Fórumban többen már közöltek, de a nézőpont okán talán nem dobtok vízbe, ha illusztrációként ide beteszem. E néhány kép legyen szerény köszönet a SOPRON LEGÉNYSÉGÉNEK, tekintet nélkül korra, nemre, státuszra!

Az biztos, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni. De, nem is kell, hiszen az élet állandó változás. Ha nem értünk egyet , akkor tessék nekem megmondani mi az ember "eredeti állapota": Magzat? Újszülött? Gyerek? Ifjú? Felnőtt? Öreg? :-)

A változás párja az állandóság. Egyik a másik nélkül nem értelmezhető. Állandó értékeink a tudás, a múlt, az emberség. Van még jó néhány, de talán nem kapok ki ha nem szaporítom tovább a betűket. :-)

Ismertek: tudjátok hát, hogy hivatásos hajós (az Egyesületünk képzett hajósai segítségével megszerzett "gyakornok II."-t leszámítva, amiből a jelen leigazolt két úttal számolva, aligha lesz matrózvizsga a XXI. század hátralévő éveiben) sose voltam. A TIGRIS fedélzetén is vagy három éve jártam utoljára.

Ám mikor múlt héten kedden a deckre léptem, legelőbb a KV's poharat, kaptam a kezembe, de a terpnizés, festés, söprögetés szépségeitől sem fosztottak meg. Hajdú Marci és Mészáros Gyuri ott folytatta, ahol három éve abba hagytuk, mintha épp csak három percre szálltam volna ki.

Festegetés közben az ember ráér merengeni a változás, az örök értékek, és karakter-karate értéke fölött. Ámbár, hogy a BANYA ürügyén, fórumban keletkezett karakter-karate egyáltalán érdemel-e bármiféle megméretést, abban nem vagyok biztos.

Ami biztos: Szent István napjának reggelén behajóztam a SOPRONra. A KASSA mellől indulva a magyar hajógyártás történetének néhai fellegvárába, az Újpesti-öbölbe hajóztunk.

Ha már Újpest, természetesen tisztelegtünk a TATABÁNYÁNAK. Sajnos nem volt fotogén pozícióban, de a készülő új kerékállás jól megfigyelhető volt.

Mellévettben kihoztuk a Lajtát (ekkor még a LEITHA tábla és a korona lepel alatt volt). Majd vontába vettük, és lágymányosi rundó után a Lánchíd alatt várakoztunk. A felvonulás után egy kis budapesti forgolódás, és az Akadémia pontonhoz álltunk.

A bemutató végén a LAJTA a Maros utcai pontonra került, mi pedig Őrhajó lettünk.
Na, nem mint úgy a Lajta monitor, hanem az Európa faránál meglógva, az volt a feladatunk, hogy a Tűzijáték kilövőhelyéül szolgáló bárkákat figyeljük és havária esetén nyújtsunk segítséget. Ám a horgonyok jól fogtak, a rakéták is csak fenn a légben robbantak, így aztán a VIP-VIP-VIP vendégekénél is messze jobb pozícióból élvezhettük a látványosságot.

Elhoztuk a Lajtát a Maros utcától, és ma fél egy tájban kihajóztam a Batthyány téren. Szóval korán végeztem. :-)

A LAJTA nagyon szép, a belsejében is több részlet már rendben. Persze kész múzeum(hajó) nincs, mint ahogy kész ház, vagy kész élet sem. Bár még nem szegecselt a felépítmény, üres a gépalap és a konyha, de óriási élmény a fedélzet bebarangolása.

A könyv is nagyon jó, érdemes rászánni a cserébe kért forintokat, a 973-as buszon csak azért nem maradtam fönt, mert már álmomban is megnyomom a leszállásjelzőt a Tóth József utcánál (hajósul: Budafoki Gázló), nem hogy olvasgatás közben.

Jó volt úja a Tigrisen, és jó volt találkozni azokkal akik ott voltak az úton, vagy éppen csak felszaladtak az Akadémiánál!

Zoli66