Jump to content

Jégtörő I. a Szigetközben

JG
2012-07-31 23:45:00

2012. július 27-29. között kirándulást tettek a Magyar Hajózásért Egyesület tagjai Pozsonyból Budapestre a Szigetköz érintésével.

A kirándulás célja a "dolgos utak" kipihenése, az "élvezeti hajózás", a csapat összetartozásának erősítése és új vizek felkeresése, azok hajózási paramétereinek vizsgálata.

A pozsonyi kikötő önmagában is érdekes volt, ott legfeljebb a kevés magyar vonali teherhajó fordulhat meg ritkán, személyhajók, főleg belföldön dolgozó hajósok szinte soha. A méretes kikötőben itt is sok a félreállított, hosszabb pihenésre ítélt úszóegység.

Egykori koronázó városunkat elhagyva hamar elérjük a bősi duzzasztó és hajózsilip felvizét, a hatalmas tóvá terebélyesedő Dunát. Bős és Nagymaros kapcsán lehet sokat vitatkozni, de az mindenképpen tény, azokban a békeszerződésekben, melyek újabb és újabb elismerését mindig követelik tőlünk, azokban a Duna itt határfolyó kéne legyen, ehhez képest elvették a Dunát, alig juttatva vizet nekünk, a víz éppúgy törvényes tulajdonosainak.

Az unalmas csatorna után izgalmasabb a zsilipelés, amit egy magyar gyártású ukrán toló társaságában élvezhetünk.

Az alvízcsatorna alsó végén, az 1811-es fkm-nél sajátos és izgalmas manőver következik. Nagyon ritkán látható módon hegymenetbe fordulunk, be az Öreg-Dunába, oda, ahol 1993-ig jártak a hajók. Fordulónk ritkaságát növeli, hogy hirtelen "beködölünk", júliusban oda jutunk, hogy szinte semmit nem látunk az alkonyati napfényben, radarból kell hajózni.

Előzetesen alaposan tájékozódtunk mind a hajósoknak szóló hirdetményekből, mind arrajáró hajósoktól, vizügyi szervektől a szakasz normái felől. Tudjuk, sajnos nem mehetünk túl messzire az Öreg-Dunában, még a 300-as medvei víznél sem. Erősen sötétedik, mikor befordulunk az Ásványi-ágba. Kis sebesség, reflektor, radar, vízmérőléc segítik óvatos Maha kapitányunkat. Innen már csak pár száz méter, és az Árvai-zárás felső végénél hozzákezdünk a parthoz kötéshez. Az "ugafon" révén kedvesen jelzi parancsnokunk az ott ücsörgő horgászoknak szándékunkat, akik számolgatva damiljuk szakítószilárdságát és a Jeges vízkiszorítását hátrébb húzodnak, nem morognak, kedvesek, és nagyon csodálkoznak. Horgony, majd kiugrik a partikormányossá avanzsált matróz, 3 parti kötél, végül a szép új járó. Kijelölésre kerül a szolgálatos, a többieknek megnyílik pár palack bor, majd jöhet a jeges-welness, a Dunában lehült fejek felmelegítése a segédgép hajó oldalából kifolyó hűtővizében.

Szombat reggel hamar talpon a csapat. Vízre kerül 3 kenu és egy motorcsónak, a fő célok a legendás Pókmacskási-bukó és maga a falu. És persze a méterekre lévő kulturális örökség jelölt, egy második világháborúban elsüllyedt beton-uszály, melyet még a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány jelenlévő képviselője is pesszimistán szemlél meg. :) Pótoljuk kenyér és borkészleteinket (miután húsféléből túlvásároltuk magunkat még Mosonmagyaróváron), délután megkezdődik a kollektív káposztás-csülökpörkölt főzés Malwin tagtársunk, barátunk egyre híresebbé váló receptje alapján. Egyrészt nem jó a kollektív főzés, mert a végére belekerült kicsi kozminnak nincs felelőse, másrészt jó, mert mindenki magára veheti a szintén kollektív elégedettséget és dícséretet. Tényleg jó lett. :)

A szokásos esti beszélgetés és nevetés után a szúnyogok rövidítik meg az éjszakát, még a híresen későn kelők (köztük én is) már reggel 5-kor a fedélzeten mászkálnak vakargatva magukat tetőtől talpig. Fél 7-kor meglendülünk, parancsnokunk most Laci (Tay), aki elszántan "fönek" indul, hátha eljutunk a régi vizügyes kikötő közelébe. Az Ásványi-mellékágon ugyanis egykor nagy volt a forgalom, itt jártak be a vizügyes hajók javítani, itt rakodtak sokszor a KEFAG hajói ( pl. a derék KAÁN KÁROLY). Sőt, a gátőr, aki jött a reggeli vízállást olvasni, elmesélte, egy időben ide volt telepítve egyik testvérünk, a JÉGTÖRŐ VI. Az első zárás előtt azonban már érintjük a feneket, gyors rundó, köszöntő kürt a partról integető horgászoknak, vizitúrásoknak, és elhagyni kényszerülünk a mellékágat. Nem jött össze a "Jégtörő a Pókmacskásnál" fénykép és élmény.

Gyorsan haladunk hazafelé, útközben találkozunk tankeros tagtársunkkal, Gáborral, majd Visegrád után a Szentendrei-ág felé vesszük az irányt, a bogdányi strand megrökönyödött és kíváncsi népe előtt kikötünk a strand alatt. Másfél óra fürdés, indulás, aztán a már "hagyományos" kisági hajómosás.

A hajón utolsónak maradók átvészelik a nagy vihart, öreg este térnek haza.

Fényképek: Papp András, Györkesz Gabriella, Szánthó Zoltán, Szánthó Géza, Oroszi Gábor, Vasanits László, Jáky Gábor

Mai vízállások:

Duna Vízállás [cm]
Gönyü 35
Budapest 159
Dunaföldvár -80
Mohács 229
Tisza Vízállás [cm]
Tokaj 468
Tiszalök-alsó 24
Kisköre-alsó 29
Szeged 125
Balaton Vízállás [cm]
Balaton átlag 103
Top of Page