Vissza

"Zoltán" gőzhajó vontatása Neszmélybe

2004-07-31 14:02:00

Zoltán gőzös vontatása Neszmélybe
2004. július 31. - augusztus 1.

Százhalombatta-Vác-Neszmély út, a legidősebb magyar hajó, a Zoltán gőzös felvontatása Százhalombattáról Neszmélybe. A következőkben tagtárs beszámolója olvasható.

Szombat reggel 8:00-kor indultunk a Katalin m/s-al Százhalombattára. A bő kétórás úton főként a meghívott vendégek vettek részt (Neszmély polgármestere, Sztankó úr, Zebegényi Hajósmúzeum képviselői, Horváth Parancsnok úr, stb.) bár mielőtt arra gondoltam, a díszes társaságban én leszek egyedüli MHE-s kékpólós a fedélzeten, megérkezett Zoltika tagtárs családjával, Jakyg elnök urunk, valamint ANker topictársunk is. Az út kétharmadánál pedig megjelent mögöttünk egy motorcsónak, s még mielőtt azt gondoltam volna, hogy jönnek az őrült hullámvadászok, akkor kezdett igen erősen Tayfunosodni a csónakot vezető úriember ábrázata. Meg is előzött bennünket, de kicsivel 10 előtt mi is befutottunk. Utánunk az MHD motorcsónakja, majd Kührnerék naszádja is besettenkedett. Épp mondtam, az elmúlt 3 évben nem volt ekkora hajóforgalom az erőmű csatornájában, mint a mai napon:) Ekkor a díszes társaság balra vonult ki a hajóból a partra, minket meg Tayfun vitt át motorcsónakkal a Sopronra. A hivatalos átadó után, 13:36-kor fordultunk ki az öbölből, s próbálhattuk ki a hátsó légkürtöt, mely az elsőnél ugyan jóval erősebben szólt, azért egyszerre az elsővel, igen rendesen elintézte Százhalombatta nyugalmát. Kamerák lencséje fogadott nem csak az öbölben, hanem végig az út első szakaszában, főleg a fővárosban. Kifordultunkkor elindult a naszád is, majd konvojban haladtunk: elöl a naszád, mögötte "Koppenverband Sopron”, utánunk a Katalin, majd egy idetévedt önjáró, közöttünk pedig cikázott a Hadihajózás motorosa. Tizenkettőket, tizenhármakat mentünk hegynek a csurmával, bár volt, hogy csak 8-9-et mutatott a GPS. Budapestnél 16:30-kor meglassítottunk, s felhelyeztük a teljes lobogódíszt. A fél Duna jött velünk, akár egy 20-i felvonuláson. Naszád, csurma, Katalin, Hableány, majd a Lágymányos is jött, mely, mivel minket és a minket előző Hableányt előzte, igencsak nem volt 5-6 méterre a parkoló River Navigator-tól. Szépek voltunk, felvettek, vége a műsornak, leszólhatok, hogy mehet a normál erő. Árpád-híd, teljes gőz, lobogódísz le, árboc haza. Összekötőnél újból torlódás: Miközben előzzük Európát, előz minket River Navigator, s találkozunk irányhelyesen a völgymenő tarif szárnyassal. A hangzavar akkora, hogy lopva én is ráléptem a légkürtre (épp ott volt a lábam ügyébe, most amúgy is buli van, had szóljon) bár ez nem volt igazán lopva, mivel az összes hajó közül természetesen a mienk szólt a leghangosabban, és a legtisztábban.:)) Európánk 24 órás menetet csinált. A hangulat azon a hajón már a tetőfokon volt, de mi se panaszkodhattunk. Bócman mester vízügyileg elintézte a csapatot nagyfecskendőjével, melyből a vízsugár talán Miksai kollégára irányult legtöbbet, de azért egy adagot mi is kaptunk a Sopron hídján a Zoltán deckjéről. 18:55, Horányi Figyelőpont, Európa kitartóan követ. Gyönyörű naplemente, majd Vácnál a Mahart pontonon megalvás. Orrhorgonyok ledobása, s szép manőverek sorozata kezdődött itt meg 20:00-kor, a helyiek szemei egyhangúlag ránk szavaztak, a pontonosnéniével együtt; ki tudja hányszáz éve kötött itt ki ilyen furcsaság...:))) Őrségbeosztás, lobogóhajtogatási gyakorlat, anekdotázás. Megalvás indul, persze miután a mellettünk meglassító Európára az onnan átviharzó motorcsónakba rajtunk keresztül beszállni kívánó partyzókat elkalauzoltuk. Reggel finom indulás, 5:40. Szemből érkezik A'Rosa Mia, Swiss Diamond. Mindketten leszorítottak a bal parthoz, a köteléket ekkor épp jómagam kormányoztam, Viking Star óta nem voltak ilyen élményeim. Szűk szakasz, meglassítást nem komáló völgymenő kabinosok fenyegető vigyora balról, s a parti szívóhatás meglátszódása, s a partnak ezáltal a kötelékünk felé történő elmozdulás mértékének felgyorsulása, magyarán fogyott alólunk a víz. Bócman kapta ki ekkor kezemből a kereket mondván, ezeket le köll szorítani, meg kell ilyeszteni; nem mondom, hogy nem mutatna szépen a Sopron orrocskájának a nyoma A'Rosa rózsája megett amolyan díszítésként, de korareggel haváriázni nem kényelmes dolog, igaz, ha nem muszáj, a Zoltánt se kéne Verőce alatt partra tenni:) Itt egy élmény ért: az a kabinos, melyet a Horányi Figyelőpontnál először papírra jegyeztem 1992-ben, s melyet 1988 óta "ismerek" légkürtözött nekünk, s kitűzést kért, melyre természetesen válaszoltunk is a megfelelő hagyománytisztelő módon. A forgalmas Rajnát megszégyenítendő érkeztek a csurmák lefelé, nemegyszer kellett jobb gép áll, bal gép egész lassan előrében levárnunk. Induláskor népes sereg, pompomlányok, pirosba öltözött zenekar búcsúztatott, megérkezéskor (12:30) egy megoldandó probléma köszöntött: a neszmélyi kotrónép kipakolta teljes felszerelését csövestül, hordóstul, sóderestül. Volt tehát a bejutás megoldására egy hatalmas kötelék, Tayfun motorcsónakja, több segítőkész motorcsónak a közelben, valamint néhány anyázó horgász az árnyékban. Csövek eltolása és elvontatása motorcsónakkal megtörtént, majd ugyanabban az alakzatban, melyben végig jöttünk bevittük a Zoltánt. Kotrócsövet kicsit kitettük a partra oldalunkkal, de beértünk, mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Hazaindulásunk előtt még próbára tettük erőnket, s puszta kézzel (!!!) megfogtuk a Zoltánt, és benyomtuk a helyére, a Petőfi mellé.

Galéria