Jump to content

BP-Baja-BP - út a Sopron vontatóval

2004-03-19 14:03:00

Kirándulás a Sopronnal Bajára
2004. március 19-21.

A Sopron zuhatagi vontató 3 éves állása és felújítása utáni első hosszabb útját tette meg Budapestről Bajára és vissza. A hajón az egyesület néhány tagja is utazhatott, illetve a hajón lévő munkákat ők látták el.

Előzetes tervezett program:

  • Indulás március 19-én pénteken reggel 8h00-kor az Árpád-hídtól. Beszállás 7h30-ig.
  • Kikötés Budapest belvárosában, amíg a TV-stáb 1. beszáll.
  • Kikötés Dunaújvárosban valamikor késő délelőtt, amíg a TV-stáb 1. kiszáll. Kiszállási/beszállási lehetőség
  • Érkezés Bajára a kora esti órákban. Kiszállási/beszállási lehetőség.
  • Indulás Bajáról szombaton a kora délelőtti órákban. Kiszállási/beszállási lehetőség.
  • Szombat éjszaka horgonyon Százhalombatta alatt.
  • Vasárnap a kora délutáni órákban érkezés Budapestre. Kiszállási/beszállási lehetőség.
  • Vasárnap éjszaka Neszmélybe alatt horgonyon.
  • Hétfő délelőtt a rakomány (Zoltán gőzös + egy ponton Bajáról) elhelyezése a neszmélyi öbölben. Kiszállási/beszállási lehetőség.
  • Érkezés Budapestre az Árpád-hídhoz hétfő délután.

A Neszmélyi út végül elmaradt.

A következőkben tagtárs beszámolója olvasható.

Az út megkezdése előtti szokásos készülődés után a mellénk kötött aknásznaszádot a műhelyuszályra tereltük, hogy ki tudjunk futni. Nemsokkal negyed 9 után indultunk Óbudáról, a nap sütött, ragyogó péntek délelőttnek néztünk elébe. Egy technikai kitérőt tettünk a Kossuth lapátkerekes hajó felé, hogy a negyedórás ácsorgás alatt a fedélzetre költözhessen egy tv-stáb, akik egy rövid összeállítást készítendő Dunaújvárosig utaztak velünk. Öt perccel fél 10 előtt rundóztunk meg a Lánchíd alatt, s célba vettük Baját. A fedélzeten utazott Neszmély polgármestere, valamint a hajó üzemeltetője is, így a velük, a stábbal, s nem utolsó sorban az egyesülettel, s néhány családtaggal, ismerőssel teli hajó kívülről már nem is egy "sivár” kereskedelmi egység, hanem egy régies stílusú kirándulóhajó, vagy a péntek délutánokon a rakodópart alsó kövén álmodozó fiatalság szlengjét idézve "bulihajó” látszatát keltettük. Ha jobban belegondolunk, azok is voltunk, hiszen a hangulat ezúttal is remek volt a fedélzeten, melyet feldobott a menetszél, a ragyogó idő, a Lángok ritmusa, valamint tetézte Aranyangyal topictársunk süteményes kollekciójának felszervírozása az orrfedélzeten a havária-ládákon, matrózkabin-tetőn, kötélbakok szegletein napozó nem-szolgálatos csoportnak. A szolgálatosok számára a fedélzet-raskétázás, illetve az elkorhadt trepnik felszedegetése volt a napirendre tűzött fő feladat. Négyóránként volt a váltás, mint régen a MAHART-nál. Hogy ki, melyik csoportba kerül, azt fedélzetmesterünk egy könnyed mozdulattal meghatározta a Csepel alatt tartott megbeszélésen a hajó orrában. Itt hoztuk ki a hajóból a maximumot: 27 km/h-val süvítettünk át az M0-híd alatt. Utunkat egészen Bajáig partokra félig kihúzott, elbontott uszályok, vízen veszteglő, kiöregedett vontatók, teherszállítók, romantikus, partig húzódó házkertekben fákkal körülölelt, a felismerhetetlenségig „eldeformálódott” hajótestek kísérték. Az út lefelé hajózási szempontból eseménytelenül zajlott. Árboceldöntések hidak előtt, hagyományőrző zászlós kitűzések, dinamikus kapcsolat a gépház és a híd között az éppen a kerékállásban nézelődő egyének mozgósítása képében, riadólánc és fényképezési-készenlét egy számunkra figyelemreméltó vízi alkalmatosság láttán már mind-mind rutinból mentek. Dunaföldvárig szinte nem volt hajóforgalom, onnantól viszont feltűnően zsúfolt volt a folyó. A Baja felett veszteglő Inota vontatóhajó felbukkanása után már készülődtünk a kikötésre. A Tatabánya vontatóra álltunk, egy rövid körültekintés erejéig. A körbejárás emlékeztetett a csepeli topictalikra, ugyanakkor a Bányászt feltűnően jó műszaki állapotban találtunk, ahhoz képest, hogy mennyit állt ő is, itt Baján. Este 6-kor átkötöttünk a MAHART pontonra, és itt megéjszakáztunk. Fogadtuk az érdeklődőket, és az ismerősöket a hajón, majd megcserélődött a szerep: mi lettünk érdeklődőek, Baján. Este tett a csapat egy hangulatos sétát a Sugovica mentén egy helyi vendéglőbe, ahol megnyugtattuk ízlelőbimbóinkat, természetesen bajai halászlével. Reggel manőver, felhajóztunk a pontonhoz, amiért lejöttünk, s amiért tulajdonképpen ez az út meg lett szervezve. Kiengedtük belőle a vízfelesleget, majd, hogy kisebb legyen az ellenállás, úgy ballasztoltuk, hogy "orra” ágaskodjon ki a vízből. Mellévettük, majd elindultunk vele felfelé kevéssel dél előtt. Indulás után a Duna összes közép-felépítményes önjárója szembejött velünk.:) Ezen a szombaton már kicsit borongósabb idő volt, de egy valamirevaló hajó még havazásban is ragyog! A délután így a fecskendős hajómosás jegyében zajlott. Késő este még kértünk a gépészuraktól egy túlerőt, hogy megelőzzünk egy toló-önjárót, majd nem sokkal 11 után horgonyt dobtunk a Csepel-sziget déli csücske alatt. Az éjszaka rövid volt, a vasárnap hajnali 5-kor kezdődött. Délelőtt folytatódott a hajó külső-belső felkészítése optikai értelemben a közelgő MHE-nyílt napra, valamint a későbbi neszmélyi programokra. Délután fél 3-kor értünk fel a fővároson át az újpesti Téli-kikötőbe, ahol lecsatoltuk a pontonrámpát, majd rundó, s három hosszú légkürtszót megeresztve kijöttünk az öbölből. A visszakötés korántsem zajlott forgalmilag nyugodt körülmények között, ugyanis pont ekkor találta ki 3 önjáró is, hogy áthalad az újpesti-szakaszon. A szokásos kirámolás, hajó-rendberakás után még egy csoportkép erejéig összegyűltünk, majd fedélzetmesterünk a még "meg nem keresztelt” matrózokon behozta restanciáját egy jó nagy vödör vízzel és lendülettel a kezében.:) A menetidőnk völgynek szeparáltan 8 óra, hegynek vissza a "vontatmánnyal” 12+8 óra volt.

Zárszóként megemlítendő, hogy igazán először ezalatt az út alatt érezte társaságunk a felénk irányuló egyre nagyobb figyelmet. Örömmel vettük tudomásul az út során, hogy a fórumban elhangzottaknak, és az eddig elvégzett munkáknak kezdett híre menni, s hogy igen nagy figyelem kíséri tevékenységünket. Ez számunkra nem csak abban nyilvánult meg, hogy láttuk a hidakról/partokról fényképező/integető embereket, a kikötés után fedélzetre szálló érdeklődőket, hanem a szó szoros értelmében kaptunk dicsérő szavakat ("Szépek vagytok, Sopron!”), nem csak a hidakról, hanem egy - s ez volt számunkra a legmeglepőbb - német lobogójú hajó parancsnokától is! Nekünk ez azt mutatja, hogy rengeteg, a hajózás iránt érdeklődő ember van ma Magyarországon, s szükség is van az érdeklődésre, hiszen a Sopron csak egy a még meglévő hajóparkból, és csak ezen az egy úton több olyan hajót láttunk a part mellé állítva, amiről láthatóan letettek gazdái. Bár minden hajót megmenteni nem lehet, azért korántsem reménytelen bármilyen próbálkozás a Sopron példájával élve, melynek jövője, bár még rengeteg munka lesz vele, de biztosítottnak látszik. Bárki, aki kicsit is a szívügyének érzi a hajózást kiveheti bennük a részét, s munkájával hozzájárulhat a múlt darabjainak megőrzésében, mint ahogy az eddig is történt, jelen esetben a Sopronnál.

- - - - - - - - - -

"...Jó érzés volt látni, hogy a hajósnépek milyen őszinte örömmel fogadták az utolsó "Zuhatagi Tigris"-t, és hasonlóan jó érzés volt látni végig a partok mentén az embereket, akik integettek nekünk, nektek, kedves barátaim, akik oly sokat tettünk ezért a hajóért, és ezen keresztül a magyar hajózás egy kis szeletének megőrzéséért.” (Malwin)

Képek:

 

Mai vízállások:

Duna Vízállás [cm]
Gönyü 117
Budapest 207
Dunaföldvár -31
Mohács 279
Tisza Vízállás [cm]
Tokaj 473
Tiszalök-alsó 38
Kisköre-alsó 21
Szeged 213
Balaton Vízállás [cm]
Balaton átlag 119
Top of Page