Jump to content

"Nekem a "SZABADSÁG" a Riviéra"

JG
2013-09-08 23:48:00

Megtettük, immár hagyományos nyárbúcsúztató kirándulásunkat, ezúttal a ZÁNKA motorossal. Szubjektív, fényképes beszámoló az egyesületi élet napfényes oldaláról.

Régóta tervezzük, hogy az Imi kapitány gondozta ZÁNKA ex SZABADSÁG motorossal hajózzunk. Idén, miután a szegény GYÖRÖK ms befejezte balatoni pályafutását egyértelmű, ezzel a hajóval búcsúzunk a szezontól. Dabóczy Gergely barátunk nagy erővel szervezi utunkat, amely egyben a ma oly divatos retró érzést erősíti: szállás a zánkai, hatalmas, egykor úttörőtáborban, hajózás az MSZMP egykori repi hajójával. Többségünk fiatalkora (na jó, a szép Cseke családok örömtelien számos gyermekét kivéve) akkorra esett, hogy tudjuk, mit jelentettek ezek a fogalmak.
Én szombat délután érem el a Balatont hajóorvosunkkal, a dokival. Hamar megmártózunk a zánkai strandon, majd mindenféle bonyodalmas közvetítés után felfedezzük "Poki" tagtársat az általa bérelt vitorlással az Új Nemzedék Központ kikötőjében. Minden vágyam, vitorlázzunk végre! Kemény, 1-es szélben motorral kifutunk, majd a nyílt vízen vitorlás oktatást kapok Hegedűs Józsitól, Pokitók, s a dokitól. Rundózunk, ide-oda csapódik a bum, üldözünk egy kalózt. Közben telefonon meg-megtudjuk, merre jár az egyesület éltekedveléséről híres "váci szekciója".

Hajónk egyébként egy B25-ös, tipikus balatoni vitorlás. Engem egyféle melegség tölt el, tervezője ugyanis apám keresztfia, távolabbi rokon (aki, a vasútbolondoknak mondom, a vinyei megálló melletti szép, nagy vádászházban nőtt fel, s onnan került Balatonfüredre, amúgy megélte szeretett vontatóink építését is).

Kikötés után jöhet az első fröccs, közben hallgatjuk az aznapi vitorlás verseny eredményhirdetését.

Húúú, gondolom, marha jó ez a vitorlás-élet, végre be kéne kapcsolódni ebbe is. Álmaimat cseppet sem zavarja meg Gézám, aki néha telefonál, a táborban lévő pajtások szorgos munkájának köszönhetően már rotyog az estére szánt paprikáskrumpli, s mint egy jó feleség kérdezgeti, mikor érünk már "haza"?

Sietni kell hát, a dokival elmászunk majdnem Szepezdig az autóhoz (szerinte onnan van közel Zánka, igaza is van, szomszéd falu, s végül is parkolhatott volna Keszthelyen is), majd irány az eufemisztikusan Új Nemzedék Központnak nevezett egykori úttörőtábor. Térképpel hamar megtaláljuk a sötétben a tüzelő pajtásokat. Kölcsönös örömködés, töltögetés, majd a kaja utolsó rottyanásai közepette szólni kell pár szót az egyesület feladatairól, gondjairól, a legbarátibb hajókról, nevezetesen a SOPRON-ról és a JÉGTÖRŐ I-ről. De milyen jó is ez, mert azért merülnek fel ötletek, na ezeket majd a munkás hétköznapokban körbejárjuk.

A paprikáskrumpli bitang jól sikerült. Különösen addig finom, amíg meg nem érkezik a váci szekció, s ki nem eszi az összes kolbászt. Én egy karikát tartogattam a tányéromban repetaköreim alatt, s csak a legvégén kaptam be. Csend legyen, holnap is váci hajóval megyünk, őket illeti hát a kolbász. :)

 A tűz körül sokan már öltözet-felszerelési tisztünk (Szánthó Gézám) organizálta alkalomhoz illő pólóban vannak. Megint jól sikerült a dizájn, csak nekem nem jutott, állítólag (s valóban is) későn jelentkeztem. Én maradok az állítólagnál, mert így húzhatom aranyhumorú Gézámat.

Az est további részében a pajtások elfogyasztották a megmaradt innivalókat szállásuk társalgójában, majd nyugovóra tértek, várva a tábori reggelit.

Hm. A napközis életérzést  a "tea" hozta meg. Az a cukros, barnás, langyos lé, mely ezt a nevet viselte. A rántotta nem lett volna rossz, csak persze kevés, igaz, én jól helyezkedtem, s kicsit lenyúltam a doki által megszerzett egyetlen repeta-adagból. Na persze a jobban tájékozott tagtársak tudták, hogy a szálláson konyha is van, meg étkezési lehetőség, így ők a bespájzolt hazaival tömték magukat tele. Mi meg nem vettük meg a vitorlásnál kínált keszeg-hegyet, gondolva, nincs hol elkészíteni! Ehh, de legalább a mindenttudók sem ettek jó, balatoni halat! Micsoda reggeli lett volna az egész rajnak! No de nézzük az úttörő étkezőt és konyhát. Méretek vannak, akár a "Cobetunióban".

Művészetpártoló "váciak":

 

Repülnek a békegalambok, s pompázik a mai szemmel is jópofa, játékos vasbeton, árválkodik az úttörők alakuló tere:


Na de végre jön a fő program. Hajózás a ZÁNKA motorossal. Hát ez nem akármilyen hajó ám. A teste, 100%-ban váci vizibusz, azaz szép, jó, kívánatos. A felépítmény egyedi. Ez a hajó az MSZMP-nek (fiatalabbak kedvéért a kommunizmus korszaka állampártjának) készült repihajónak, állomáshelye az aligai pártüdülő volt. Utaztak rajta pártunk és kormányunk vezetői, tartottak rajta nemzetközi találkozókat, biztos forrás szerint délutánonként előszeretettel szunyókált rajta Kádár János, aki 10 év használat után, meg egy újabb, nagy motoros jacht birtokában a hajót az úttöröőknek adományozta. De beszéljenek a képek!

A hajó "fogadó" tere. A falon bronz nap és vitorlás. Ez uróbbiból több is volt, ám nem régen egy, a bronz iránt különleges vonzalmat érző más kultúrájú csoport az egyiket magával vitte a hajókirándulásról. A hajó főfedélzetén, az orrban lévő tanácskozó teremben eredeti asztalok.

A hajóba csupa "nyugati cucc" került, beleértve a benzinüzemű (!!!) Volvo főgépeket, kb. óránkénti 100 literes fogyasztással. Extra benzin kellett bele, ez gondot okozott a hajó akkori személyzetének, a Lada-k ugyanis jobban szerették a kevésbé extra üzemanyagot. :) (Ma már dízeles a hajó, de a motorok változatlanul Volvo-k.) Megnyugodhatunk, a sok "tőkés" alkatrész mellett azért a nagy és baráti Szovjetunió ipara is megjelenik a hajón.

Ezen a vizibuszon konyha is van. Naná! Minden eredeti, beleértve a jelzőrendszert, a tűzhelyet. A melegvizet adó boylernek csak a műszere látszik.

A hajón van két kabin is. Nem a személyzetnek, hanem a magasságos utasoknak. Az ágy végében csengők, ezekkel lehet hívni a konyhai személyzetet, vagy - sapkája után - a Téli Palota alól a lázadó tengerészt. A csaptelepek keverősek, pontosan beállítható, hány fokos vizet szeretnénk. Ez sem '68-as MOFÉM gyártmány. Eredeti a fogmosó pohár is... No és a harang.

Zánkáról elindulva első uticélunk Pálköve, a Balaton egyetlen teherkikötője volt. Mivel egyetlen, így praktikusan a teherhajók is sétakörökre mehetnek. Persze az első feladat, hogy az egyesületi lobogót, amit szeretett, drága, néhai Pannikánk varrt, hátigazdánk, Imi kapitány felvonja az árbócra:

Menetben az első gondolat az emlékezésé. Rekonstruálunk egy neves találkozót, melyen Kádár és Fidel Castro vett részt.  A ZÁNKA felső fedélzete egykor és ma (Az egykori képen háttérben egy őrhajó.):

Pálköve kőrakodó, két medencével, két kősurrantóval, Illetve tavaly még kettővel, az egyik azóta eltűnt. A kikötőben még két uszály tartózkodik. Korábban négyen voltak, de kettőt épp az elmúlt hetekben szétvágtak a kiliti sólyatéren. Valószínűleg ez a kettő is erre a sorsra jut. De vajon lesz-e jármű, amikor újra kövezni kell valahol szép tavunkon?
Pálköve 2012-ben a még meglevő surrantóval, s egy uszállyal, melynek már csak a farát tudta Tom barátunk a napokban lefényképezni:

A két ex-vizügyesnek tűnő uszály még most is ott volt, azokhoz kötöttünk.

Hihetetlen izgalmak következtek. Itt ugyanis közvetlenül a parton, a kikötő öböl mellett halad a vasút. Vasútbolond tagjaink a náluk lévő menetrendekből, meg elektronikusan okoska telefonjaikból hamar kiolvasták, hogy csekély fél órán belül vonat várható. Figyelőállások minden szögből, hatalmas objektívek, majd feltűnt Ő, a Vonat, egy Bz.:

Elhagyva Pálkövét még Révfülöp előtt megálltunk. Fürdőlétra le, s jöhetett a most már jogszabályilag is engedélyezett hajóról fürdés. Zoltikát két mentőövbe bújtattuk, így kezébe vehette drága fényképezőgépét, s őt úszva elvontatva páratlan képek készülhettek:

Következő megállónk Révfülöp. Itt lehet enni, inni, strandolni. A hátsó kötélen "utas" a személyzet. Közben érkezik még egy "váci", a mentrendi Boglár-Révfülöp járat színeiben:

A kaját valahogy elszúrom. Talponálló sütödésnél sikerül 2.200 Ft-ért ebédelnem. A doki szerint túl sokat vettem, én meg úgy érzem, ez a minimum. Az olvasó szerint?

Bezzeg a váciak! Életrevaló csapat, felfedezik, hogy van (számomra lett volna) szarvaspörkölt is, Dabó fogasfilét mutogat, én meg bosszankodva befalom a hurkát és a darabka oldalast. Nem baj, a jó zánkai házmesterek (3 dl bor, 2 dl szóda) kárpótolnak. Tényleg remek fröccsöket kevernek itt Révfülöpön, a szóda valódi, nem hamisítják mindenféle bubi-vízzel, és ismerik az elegyek elnevezését is.

Hazaútban váltott kormányosokkal hajóztunk, az egyes versenyzők rutinját a farvíz mutatta:

Jaj, milyen hamar visszaértünk Zánkára. A kötelező csoportkép szerencsére elkészül.

 Mi még bebújunk a gépházba, a segédgép '68 óta dolgozik!

S megy haza a csapat, ki-ki erre, s arra. Sokaktól el se tudok köszönni. :(
Ismét szép volt, jó volt. Köszönöm a szervezőknek, Isten Veled Balaton, a viszontlátásra 2014-ben!

Fényképek: dr. Szánthó Zoltán, Györkesz Gabriella, dr. Környei Miklós, Jáky Gábor.

Mai vízállások:

Duna Vízállás [cm]
Gönyü 251
Budapest 353
Dunaföldvár 134
Mohács 474
Tisza Vízállás [cm]
Tokaj 475
Tiszalök-alsó 50
Kisköre-alsó 15
Szeged 222
Balaton Vízállás [cm]
Balaton átlag 125
Top of Page