Vissza

Kihajózás a Sopronnal a Szabadkikötőből, 2003. december 23.

viking star

2003-12-23 10:19:00

Nulla eu eros purus, non euismod turpis. Sed convallis consectetur interdum. Phasellus sit amet mauris augue, ut elementum mi.

Körülbelül 11 óra magasságában érkeztem a Szabadkikötőbe. Én voltam az első a Sopronon, így mikor konstatáltam, hogy minden be van zárva, visszasétáltam, és készítettem néhány képet, többek közt ritkán látott kedvencemről, az ”Adler” ukrán vontatóról. Furcsa érzés volt arra gondolni, hogy fél órán belül mi is ilyen szépen fogunk hasítani. Ekkor érkezett meg Tayfun tagtárs, egy dezodorosflakonra szerelt tölcsér képében megjelenő, ám annál hangosabb "légkürt", valamint a néhai ”Pécs” toló-vontató helyzetjelző lámpáinak társaságában. Miután nagy üggyel-bajjal sikerült bejutni a hajóba, megkezdődött a nagy készülődés. Megérkezett fedélzetmesterünk is, majd sorra a többiek. Mindenki sürgött-forgott, mindenki egyaránt "megdolgozott" a hajó elindításáért. Kitettük a mentőgyűrűket, csörlőkre tettük a csónakot, felvontuk a nemzeti lobogót...és mindenki készen állt a "nagy útra". Sőt, még a kerékállás bal oldali ajtaja is kinyílt, nem kis örömünkre! :) Az alaphangot a Csepel, majd a bal Láng főgép muzsikája ébresztette fel a kikötőt téli álmából. A kerékállás barna árnya mögött meghúzódva pedig végre elkészíthettem a Sopron újjászületési-fázisának első élettel teli képét: a trikolór lobog, a kémény füstöl, az idő gyönyörű! Nemsokkal ezután befutott a "Halászbástya” sétahajó, s jobbunkra kötött. Mivel a jobb főgépet még nem tudtuk biztonságosan üzemeltetni, ezért kellett jobb oldalra "segítséget hívni", mely egyben az öreg első "bizonytalan" útját is kívánta biztosítani. És megmozdultunk. Hátrázás, majd rundó...eljött a nagy pillanat. A Halászbástya eloldott, és a Sopron vontatóhajó csaknem 3 évnyi kilátástalan veszteglés után feltámadt, és önerőből - bár igaz, kicsit lomhán, de annál büszkébben - tépte ki magát egy öreg tigris képében a roncstemető ketrecéből. Egy elegáns rundó után - mivel a nyílt vízen már nehezebben boldogultunk az áramlással szemben - a mögöttünk haladó Halászbástya előre sietett, és újból ránk csatolt. Innentől kezdve így mentünk - fiatal segíti az öreget - hegymenetben, egészen a Parlament magasságáig. Leírhatatlan élmény volt a parancsnoki hídon állva nézni, ahogy a lemenő decemberi naptól sárgálló városképbe beúszik a ledöntött árboc, vagy ahogy a felettünk elsuhanó hidakról visszaverődik a Láng gép muzsikája, hogy a hangélményeket is megemlítsem. A Parlamentnél következett az újabb erőpróba: Bástya leold, előre siet, mi pedig küzdjünk az elemekkel. A próbát kiálltuk. Bár még az előbbinél is lassabban, de sikeresen felértünk a Jászaihoz. Itt újból mellénk kötött, majd innen kettesben mentünk végig, mai utunk végcéljához, az Árpád-híd hajógyári-szigeti pillérjéhez. Besötétedett. Bár nem kevés viszontagság árán kötöttünk rá a műhelynek kialakított uszályra, a probléma egy helycserés támadással, jó helytállású, felelősségteljes mestereinknek köszönhetően megoldódott. Hazafelé, amolyan after-partyként a Halászbástya fedélzetén, rundóban az Árpád-híd felett pezsgővel koccintottunk, kívánva mindenkinek kellemes Karácsonyi ünnepeket, és nemutolsósorban a jóöreg Sopronnak új életet, még legalább 40 évet!

Képek: 2003.12.23. Kihajózás a Sopronnal az Szabadkikötőből (Viking Star fotói)