A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a TIT Hajózástörténeti Hajómodellező és Hagyományőrző Egyesület kiállítást rendezett a magyar hajózás 175+1 évét bemutató modellekből. A gyönyörű kiállítás még a szkeptikusokban is reményt ébresztett. Az nem lehet, hogy van aki ilyen nagyszerű hagyományokat, tudást és technikát veszni hagy.

A felvételen látható:

• Dr. Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti Hajómodellező és Hagyományőrző Egyesület elnöke
• Mészáros Tibor, okleveles gépészmérnök
• Bicskei János, a TIT Hajózástörténeti Hajómodellező és Hagyományőrző Egyesület titkára

Somlóvári László egyesületi tagunk írása a duna.blog.hu oldalon.

Tisztelt Olvasók!

Megismétlem, az előző rész befejező gondolatát: a vízi áruszállítást nem önmagáért érdemes és szükséges fejleszteni, hanem elsődlegesen a társadalmi hasznossága miatt.

De lássuk, valójában mit kellene tenni ahhoz, hogy a vízi áruszállítási tevékenység valóban fejlődésnek induljon hazánkban is?

Somlóvári László egyesületi tagunk írása a duna.blog.hu oldalon.

Tisztelt Olvasók, engem is meglepett, hogy előző írásommal így felkavartam az állóvizet. Örvendetes a sok hozzászólás, mert a legnagyobb veszélynek éppen a hallgatást éreztem, azt, hogy jó ideje már nem is beszélünk a Duna folyó problémáiról.

Mint írtam, a valódi szakemberek nagy része önvédelemből jobbnak látta csak szűk, szakmai körben, csendben elmondani véleményét, a vízlépcsőt ellenzők pedig kétes értékű „győzelmük” tudatában elcsendesedtek - már nem volt „ellenfél” a pályán, nem volt kit támadniuk. A mindenkori kormányok örömmel vették tudomásul mindezt, mert így volt legalább egy olyan infrastruktúra-fejlesztési terület, amire nem kellett pénzt költeni. Nem kis dolog ez, egy olyan mély költségvetési problémákkal küszködő országban, mint a miénk!

Somlóvári László egyesületi tagunk írása a duna.blog.hu oldalon.

A latin mondás szerint navita de ventis, de bobus narrat arator, azaz a hajós a szélről, a szántóvető az ökreiről beszél. A legtöbben szívesen beszélünk szakmánkról, különösen, ha még szeretjük is. Én pedig egy ilyen megszállott hajóskapitány vagyok. Ráadásul abból a kíváncsi fajtából, amelyik némi mérnöki és közgazdasági ismereteket is összeszedett, hogy ne csak nézegesse a környezetet, amerre hajózik, hanem értékelni és összehasonlítani is tudjon. Persze rá kellett jönnöm, ez csak arra volt jó, hogy meglehetősen keserű szájízzel méregessem össze hazai Duna-szakaszunk folyamatosan romló állapotát más országok folyóvizeivel, különösen vízgazdálkodási, folyamszabályozási, vízépítési, tájépítési, hajózhatósági és egyéb szakmai szempontok alapján.

A horvát tengermelléki Baross Magyar Kultúrkör május 24. és 26. között rendezi meg Fiumében a Baross napokat: ezzel emlékezik Baross Gáborra (1848-1892), a dualizmus korának kiemelkedő gazdasági- és közlekedéspolitikusára, aki minisztersége idején, 1886 és 1889 között kiépítette a rijekai kikötőt és a tengerparti palotasort.

Egy magángyűjtő, Skultéty Csaba dokumentumai és tárgyai révén idézi fel az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) múlt héten nyílt kiállítása, hogy mit jelent a magyar emlékezetben Fiume (mai horvát nevén Rijeka) városa.