Jump to content

Tokajtól Szolnokig a SELLŐ motorossal

2012-07-18 20:50:00

Egyesületünk több tagja is részt vett a Hajóstopikon meghirdetett tiszai hajóúton.

Tarnai úr, a SELLŐ motoros üzemeltetője, meghívta a „Gőzhajók, hadihajók, hajózás” fórum látogatóit egy tiszai hajózásra, mivel a hajó új bázisára, Szolnokra indult.

Tisztelt Hajós Topic Társak!

Mindenkit meghívunk szerdán 18-án 9-10 között Tokajból-Szolnokra induló Sellő hajónkra. Hajóvezető: Benedek József, gépész Fabriczius Imre. Várható érkezés Szolnokra késő este.

Elfogadva a szíves invitálást, egyesületi tagok is csatlakoztak a hajóhoz és a csapathoz. Az Egyesület nevében, ez úton is köszönjük a meghívást, a hajótulajdonos és a személyzet kedvességét! Ha valaki ezek után kedvet kap egy tiszai sétahajózáshoz, az keresse a hajót és az üzemeltetőket a www.hajokirandulas.hu honlapon. 

sello

A SELLŐ motoros Tiszalökön. (Fotó: Kovács Zoltán)

Az alábbiakban Szabó Zsolt – Tehtube beszámolóját olvashatják és az útról készült videofelvételét láthatják:

Többen már előző nap a helyszín közelébe kerültek. Jobban jártak, akik a Bodrogon aludtak a vízvonal körül. Ott csönd volt, nyugalom. Akik a SELLŐ közelében "aludtak", azok "élvezhették" a Hegyalja fesztivál vidámságát. Miután kidőltek a srácok úgy hajnali 4 felé, akkor a kutyák kezdték. Mi azt választottuk, hogy kocsival megyünk oda. Meg két kölyök, akik kapnak a fenekük alá egy kocsit, némi pénzt strandra, műkajára és majd éjjel találkozunk Szolnokon. Élvezték.

Elsőre a jó helyszínre mentünk, de valahogy emlékeimben a DANUVIA volt, azt nem találván felhajtottunk a Vízügyi telepre. Jól jött össze, a kapuban összefutottunk Smith-ékkel, akik szintúgy személyenkénti méretes túlélő készletet cipeltek. Komolyan vettük a 15 órás élelem, víz és áram nélküli életet. Felvilágosodás után, átrendeztük a kocsit. Srácok ki, sok táska be, így csomag nélkül már könnyedebb volt lesétálni nekik a SELLŐ-höz. Ez majdnem 9.00-re sikerült. Mindenki letette a csomagját a hátsó, alsó fedélzeten, mely ennyi embernek tágas, kényelmes volt. Még többnek is az lett volna.

T. Gábor, Gépész, Kapitány mindenkit szívélyesen fogadott, kölcsönös parolák, bemutatkozások. Feliratkoztunk az utas listára (név, lakhely, email) és máris el lettünk zavarva. Többen azt hittük velünk jön, de logikus, a Hegyalja fesztivál most a legfontosabb.

Körbefotóztuk a jól ismert várost, hidakat és elégedetten csettintettünk, mikor a hajó teljes erőre kapcsolt. Hatalmas farhullámok és derekas sebesség. Smith a GPS-ével Kisköréig 10mérföldes sebességet mért. (kivéve ahol korlátozás volt) Szinte száguldásnak tűnt. A Rába ha nem is Csepel, de kellemes hangon duruzsolt.

Elhagyván Tokajt, elkezdtük felmérni a terepet.

Felfedezés. Természetesen egyből a felső fedélzet (max. 10 fő), ahonnan kiválóan lehetett fényképezni. Nem spóroltunk a memóriával nyomtuk bele az emlékeket. Megjegyeztem, hogy vigyázzunk, a sok kép súlyától nehogy túlterhelődjék majd a hajó. A 9 órai enyhe hűvösben aztán benéztünk az első szalonba. Kellemes látvány fogadott minket. Ízléses, barátságos belső. A párnázott hosszú oldalpadok lehetőséget nyújtottak vízszintes testhelyzetre. A háttámlás székek szépen felpakolva lefelé az asztalokra. Már csak a fotózás miatt is villámgyorsan lepakoltuk azokat. Jóval melegebb volt itt, de abbéli félelmünkben hogyha mégis fáznánk, benéztünk a gépházba is, amely a szalon bárpultja mellől nyílt. Gépész ismertette és megjegyezte, hogy talán jól jönne egy kis ventillátor a szellőzést segítendő. Van ugyan ablak, mennyezeti kürtő, de jól jönne. Ezután különleges esemény nem történt, a legtöbben valami kenőmájas féleséget kentek kenyerükre, amit elfogyasztottak.

Egy félóra múlva meghökkentő volt, hogy ismét szemközt megyünk Tokaj hegyével. Tényleg furcsa látvány annyi menet után. A már kipróbált egyhengeres dízel tiszatardosi komp előtt lassítottunk, majd megkaptuk a zöld zászlót, leengedték a kábelt.

Azután megsokasodtak a szép nyaralók, vizijárművek, feltűnt a sólya a géphajókkal és az erőmű. Lassítva megelőztünk 4 túrakenut akik később a zsilipelésben osztoztak velünk. Ez kb. plusz negyedóránkba került. Vegyesen povedáltak szlovákul, magyarul. Nagyon kevés túrázóval találkoztunk végig az egész úton. Sajnálkoztunk hogy Tiszalök is látott már szebb napokat. A felvízi kapu, vízzárása elég gyatra amint a vízbetörések mutatják. Az alsó még elmegy. Ez az egy alkalom volt hogy kiléphettünk a hajóból. Víz le, elsőként távoztunk.

FOMA részletes leírást hozott mindenről, így nagyon pontosan tudtuk mit láttunk, meg mi lesz a következő. A tiszadobi pontonhídnál kb. 5 percet kellett várakoznunk, mire elkészültek a fiúk a szétszereléssel, szétnyitással. Az összezárás annál gyorsabban ment.

Eddig teljesen kihalt volt a víz. Az egyenes szakasz után következett Tiszaújváros és a sziget. A gumicsónakos fürdőző höly még kiállt a vízből hogy szemügyre vegyen minket, de a férfi nem volt hajlandó. Úgy délre érkeztünk ide, ami eszünkbe juttatta hogy jó lenne ebédelni.

A Tisza tavat elérve megszaporodtak a motorjachtosok. Érthetetlen okból a SELLŐ körül legyeskedtek. Szegény Kapitány nem győzte nyomni a kürtöt. (halkan megjegyezném hogy el tudnék képzelni vaskosabb, erősebb hangú dudát is. Ez inkább élesebb, vékonyabb hangú. Kissé diszkrét. Egy olyan amerikai-féle mozdonykürt szerintem tekintélyt parancsolóbb lenne. Pl. az élesebb hajlatokba menet is) No mindegy, az egyik banánt vonszoló valahogy nem akarta tudomásul venni hogy vannak elsőbbségek és a SELLŐ nem pancsolás céljából halad a vízen.

A vizesblokkban valami szelep, csőtoldat gyengélkedett, így a vizet el kellett zárni. Komolyabb takarítás, kötél, műanyagvödör, merítés menetközben. Nekem kb. mindig tizedszerre sikerült megtölteni a vödröt. Rántott is akkor derekasan. Eseménytelen 10 csomós haladás, itt ott látszik a nagy víz is, pl. a Sarudi medence.

Kiskörén fél nyolc felé még napsütésben vártak minket. Sokkal gyorsabban ment a zsilipelés, pedig magasabb, 10m-t süllyedtünk. Érdekes, mulatságos mozzanat volt betonfalra tapadt kagylók által. Ahogy kibújtak a vízből gyorsan összehúzódtak, de nem egyszerre. Összehúzódásukkor mindegyik egy kis vízsugarat kifröccsentett. Kifejezetten nevettető dolog. Kinyílt a kapu, kihajóztunk. Épp videóztam, erre padlót fogtunk. Balra a mélyen benyúló homokpad, jobbra a hullámok alól ki-kibukkanó mederfenék. Számomra talány volt a folytatás, de ahogy a profik írták, ez így lett szándékosan megrendelve. Pár perc előre-hátra, aztán kiszabadultunk. Néhány másodperc és ismét megrekedtünk. Gyorsan ittam pár kortyot, hogy azzal se terheljem a hajót. Az ismételt hátrázás meghozta az eredményt, másodszorra kiszabadultunk.

Kisköre alatt teljesen más a kép fogadott. Egy sáros vályúban alul kevés tükörsima víz, magasan fönt a fák, viszonylag jól elhelyezett zöld és piros bóják. Itt a 10 csomós sebességet lecsökkentettük, kb. 12km/h-ra, vagy még lassabbra. Úgy kilencig még jól lehetett látni, de az utolsó két órát sötétben tettük meg.

Szolnok fölött a folyó kiegyenesedett Tiszapüspökinél, szerintem ismét visszaálltunk a korábbi gyorsabb menetre. A végén a belvárosban a rundó kissé macerásabbra sikeredett. Állítólag szintén mederfenék okból. Éjfélkor, töksötétben, kissé elfáradva elbúcsúztunk és elváltak útjaink.

Akitől személyesen nem tudtam elbúcsúzni, elnézést kérek, ezennel pótolni szeretném. Nagyon klassz út és kiváló társaság volt. Az idő annyira tökéletes, hogy kívánni nem lehetett volna szebbet. Még egyszer üdvözletem mindenkinek, remélem lesz még valami hasonló esemény.

Az útról készült képes összefoglaló az alábbi linkre kattintva érhető el:

Zsoltnak köszönjük a beszámolót és a videót!

Mai vízállások:

Duna Vízállás [cm]
Gönyü 69
Budapest 190
Dunaföldvár -40
Mohács 268
Tisza Vízállás [cm]
Tokaj 468
Tiszalök-alsó -10
Kisköre-alsó -114
Szeged 119
Balaton Vízállás [cm]
Balaton átlag 112
Top of Page