Jump to content

Hajókirándulás a Velencei tavon

2012-05-14 13:39:00

NADAP az Agárdi hajóállomásonMiután az egyesületi listán közreadott felhívásra nem jött össze a kívánt létszám, az addig jelentkezők közül többen úgy döntöttünk, hogy ezt az ötletet márpedig nem hagyjuk hamvába halni.



Szombat reggel végül kilencen jöttünk össze az agárdi hajóállomáson. (Smith+2, Zoltika+1+1, ZZ, Una és Géz@)

A Papp István úrral való telefonos egyeztetésnek köszönhetően aznapra (2012.05.05.) a NADAP került a 10.00-kor induló menetrendi járatba.

Viszonylag hamar kiderült, hogy valami zavar van a "éterben", mert az indulás közeledtével a GÁRDONY ms-t melegítették, míg a NADAP (amiért mentünk) csendben várakozott, körülötte semmi mozgás...
10 óra előtt megérkezett a hibátlan eleganciájú pk., mint kiderült, maga Papp úr. Tán a vízibuszos pólók tették, de rögtön felismerte a csapatot;
- Maguk jöttek NADAPozni?
- Igen, dehát őőő...
- Nem indul menetrendbe, hanem mondják meg, hová szeretnének menni!
- ...???
- A cég vendégei lesznek, mondják meg, hová menjünk, meddig maradnak, mikorra, hová menjünk önökért!NADAP hátsó utastér
Elég nehezen ocsúdtunk a meglepetésből, úgyhogy szokatlanul hosszan értetlenkedtünk. :-)))
Végül abban maradtunk, rábízzuk magunkat a helyet ismerőkre. Így a természetvédelmi terület szélén, a madár rezervátum közelében mentünk Pákozdra.
Elindultunk, így gyakorlatilag „különjárattal”. Hol nyílt vízen, hol nádasok közt vezetett az út, de volt, ahol mindkét oldalról karnyújtásnyira volt a nádas, annyira szűk volt a csapás. Igazán gyönyörű volt a táj. Mire Pákozdra értünk, egymás közt megbeszéltük, hogy ez éppen elég gáláns ajándék volt, vissza majd menetrendivel megyünk.      

 

Érkezésünk után el is mondtam ezt Papp úrnak, hogy köszönjük szépen, ennyi volt, de igazán nem akarunk visszaélni a vendégszeretetükkel. Szerény, ám folyékony :-) ajándékunk átadása után elköszönőben annyit mondott, ha legközelebb megyünk, esetleg egy ilyen (és a vízibuszos pólóinkra mutatott) pólót szívesen venne!

A szokásos hajó melletti csoportos fotózkodás (front side - backside :-))) után elköszöntünk Z.Z.-től is, aki a menetrendivel azonnal visszafordult Agárdra.
Immár nyolc főre fogyatkozva elindultunk fel a '48-as emlékhelyre. Megnéztük a katonai múzeumot, ahol a rendkívül lelkes és tájékozott múzeumi "házigazda" bácsival kellemesen beszélgettünk, de még neki is leesett az álla, mikor elmondtuk, hogy a hajó, amivel jöttünk, mitől más...Szieszta

Volt, aki a 48-as kiállítást is megnézte, mások a rövid hűsölést választották a kiállítás büféjének teraszán.
Miután még egyszer körbenéztünk a csodálatos panorámát nyújtó helyről, leballagtunk a hajóállomás közelében lévő Halászcsárdához, ahová még érkezésünkkor - inkább csak úgy viccből - beszóltunk, hogy majd jönnénk 13.00 körül nyolcan ebédelni. Ez utóbb rendkívül bölcs döntésnek bizonyult, mivel 13.40 körül érkezvén az étterem zsúfolásig volt. A gyors léptű Smith jr. vette észre a részünkre rezervált "sörpadot" a lombok alatti árnyékban, amit mi azonmód el is foglaltunk. Mire megnyugodva körülnéztünk, akkor döbbentünk meg csak igazán: szó szerint telt ház volt. Remek ebédet ettünk, a miliőnek megfelelő áron.
A 15.30-as menetrendi járatot céloztuk meg, mert az Gárdonyt érintve megy Agárdra. A legtöbb hajó ugyanis csak Agárd-Pákozd-Agárd viszonylatban jár.
Időben érkeztünk, kényelmesen elhelyezkedtünk a hátsó térben, ahol csak magunk voltunk. Ám volt még egy csavar a történetben. Utolsóként Una pajtás szállt be, közölve, hogy a matróz nem adott jegyet, merthogy mi vendégek vagyunk! Itt már végképp nem hittük, hogy Magyarországon vagyunk! Kellemes időben hajóztuk végig a visszautat, de végig ott motoszkált a fejünkben, hogy akkor ezt most hogy?
Gárdonyban rajtunk kívül mindenki leszállt, innen tehát ez a hajó is különjáratként lett a miénk, persze végig pontosan tartotta magát a menetrendhez!
Agárdra érkezvén kérdeztük a parancsnokot, hogy hát akkor a jegyek?! Ő erre közölte, hogy az Ügyvezető úr kiadta, mi a cég vendégei vagyunk, tehát a jegy "rendezve van"!
A nap méltó zárásaként, az agárdi hajóállomás melletti büfé retro hangulatát élvezhettük, különösen azok, akik nem sofőrként voltak jelen. :-)
Összességében egy remek nap volt, változatos programmal szép tájon, különleges hajóval és ritkaságszámba menő vendégszeretettel! Egyértelmű, ide sűrűbben vissza kell, mert vissza érdemes jönni!!!

Kikötve, Agárdon

 

Mai vízállások:

Duna Vízállás [cm]
Gönyü 108
Budapest 220
Dunaföldvár -8
Mohács 316
Tisza Vízállás [cm]
Tokaj 475
Tiszalök-alsó 26
Kisköre-alsó 89
Szeged 229
Balaton Vízállás [cm]
Balaton átlag 114
Top of Page