Vissza

A magyar hajózás nagy túlélői: a „Dunai 400-asok”

2014-02-24 13:23:00

Egyesületi tablók a történelmi hajókon.

A Magyar Hajózásért Egyesület a hajókra kihelyezett 3 nyelvű ismeretterjesztő táblákkal tiszteleg a magyar hajógyártás egyik klasszikus sorozata, a 90 éves LI. sorozatú nagy csavargőzösök hajócsaládja előtt.

HG01

1921-1923 között a budapesti Ganz Danubius Hajógyárban 6 db csavargőzös készült egy „Stathatos” nevű al-dunai hajózási vállalkozó részére. Ő azonban időközben tönkrement, így a hajók a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. tulajdonába kerültek. Nevük - illetve számuk - LI, LII, LIII, LIV, LV és LVI lett.

A II. világháborúig elsősorban a Budapest-Esztergom útvonalon közlekedtek, de beállították őket átkelő szolgálatra mind Budapesten, mind a ráckevei Duna ágban, illetve vontatási feladatokat is elláttak velük.

HG02

1941-től hadihajóként vettek részt a hadműveletekben, leginkább a délvidéki Jugoszlávia területén. A háború a hajókat is megviselte, mert 1945-re egy sem maradt magyar vizek felszínén: 4 közülük elsüllyedt, a 2 megmaradt pedig ausztriába került hadizsákmányként.

A háború végeztével az elsüllyedt példányokat kiemelték, közülük az LIV és LV gőzösöket helyreállították, míg az LII-t és az LVI-t szétbontották. Az időközben hazatért LI és LIII-vel együtt a háborút túlélt 4 hajó 1962-1964-ig ismét a Dunán szolgált személyszállító gőzösként.

HG03

1962-1966-ban sorban felújították őket: testüket megszélesítették, felépítményüket korszerűsítették, és LÁNG típusú főgéppel 300 ill. 400 fős befogadóképességű dízelmotoros hajónak átépítették. Ennek során a nagyközönség szívéhez is közelebb álló neveket kaptak, az LI ERCSI, az LIII TAHI, az LIV ZEBEGÉNY, az LV pedig SZENTENDRE lett. Bár az átépítés a hajók szinte minden elemére kiterjedt, jellegük és arányaik mégis megmaradtak a korábbi karcsú, kecses vonalvezetésükre emlékeztetve.

HG04

1967-1968-ban a növekvő balatoni utasforgalom miatt a ZEBEGÉNY, a SZENTENDRE és az ERCSI a Balatonra kerültek. A hazai mérnöki munka leleményességét igazolta, hogy az eredetileg folyami hajók a megszélesített testükkel biztonságos tavi használatra is alkalmasak lettek. Évtizedeken át voltak a Magyar Tenger „igáslovai”, melynek során leginkább hosszú vonal-járatokban hordták a tömegeket, például Siófok és Badacsony, vagy Balatonkenese és Balatonföldvár között. Esténként meg indult a fedélzet bútorainak átrendezése a diszkó- és séta járatokhoz, így gyakran napi 15-16 óra munkát adtak a személyzetüknek. A Balatonon ragadt rájuk származásuk és befogadóképességük alapján a „dunai 400-asok” név, amellyel az akkor 650 fős Beloiannisz mögött a tó második legnagyobbjainak számítottak.

HG05

Eközben a TAHI változatlan formában mindvégig a Dunát járta kiránduló hajóként, leggyakrabban a Budapest-Visegrád-Esztergom útvonalon, de szezonon kívül gyakran használták vontatóhajónak is.

HG06

A rendszerváltás nehézségei ezeket a hajókat sem kímélték: elsőként a TAHI-t állították le 1991-ben korszerűtlenségre hivatkozva. Ugyanebben az évben a balatoni társai újra átnevezésre kerültek: a ZEBEGÉNY HALÁP, a SZENTENDRE GULÁCS, az ERCSI meg BAKONY lett. Menetrendi útjaikat egyre rövidítették, ahogy a hosszú vonaljáratok kihasználtsága egyre alacsonyabb lett a Balatonon.

HG07

A balatoniak közül elsőként a HALÁP állt le 1994-ben, testvérei még egy évtizedet kaptak a tavon: a GULÁCS 2004-ben, a BAKONY pedig 2005-ben tette meg utolsó útját a tavon. Selejtezésüket rossz műszaki állapotukkal magyarázták, amelyhez az is hozzájárult, hogy a balatoni éveik alatt a HALÁP-hoz szinte hozzá sem nyúltak, a GULÁCS-ban és a BAKONY-ban pedig mindössze egy főgép csere volt 1979 körül, mikor egyben az ERCSI hátulját zárttá építették. A megszolgált magyar hajók felújítása helyett az időközben a MAHART-tól önállósodott Balatoni Hajózási Rt. 180 fős, egyébként az utolsó csavarig szintén felújítandó orosz tengerparti vízibuszokat vásárolt a pótlásukra.

Szerencsére az ésszerűtlen selejtezés nem okozta pusztulásukat: a HALÁP 1996-ban került vissza a Dunára, ahol 1999-ben már újra is indult a frissen alakult Panorama Deck Kft. első rendezvényhajóként ATTILA néven. Azt követően az új tulajdonosa többször átépítette, elsőként két motoros – két csavaros hajó lett belőle, majd a rendezvény-igényeknek megfelelően növelték a zárt terek arányát: a főfedélzet hátulját is beépítették, illetve a hátrébb került gépház helyét az első utastérrel összenyitották. Mindezekkel együtt a hajó arányai ennél a példánynál hasonlítanak legjobban az 1960-as években megépített állapotéra.

HG08

A HALÁP eredeti, 1966-ban gyártott LÁNG főgépe sem volt talán annyira kiszolgált, mert az időközben a Magyar Hajózási Szakközépiskola (akkor nevén „Lékai”) tulajdonába került TAHI-ba építették be annak teljes felújítása részeként. Ennek során a főfedélzettől felfelé teljesen átépítették a hajót, az ívelt testtől idegen szögletes formákat alkalmazva és szinte csak zárt tereket létrehozva. A hajó 2000-ben állt újra üzembe HUNNIA néven, és bár csak a teste emlékeztet régi önmagára, és az utolsó hazai szívó LÁNG zenéjét is ritkán hallhatjuk, a hajó ma is megbecsült és megkímélt állapotú.

A GULÁCS és a BAKONY 2005 őszén együtt kerültek vissza a Dunára a Magyar Hajózásért Egyesület tagjainak aktív közreműködésével.

HG09

Mindkettőt a Dunayacht Kft. vásárolta meg, és a GULÁCS-ot VÉN DUNA néven 2010-ben, míg a BAKONY-t 2012-ben A BOSS néven helyezte üzembe városnéző sétahajóként. A felújítás hosszúra nyúlt évei alatt ezek a hajók is jelentős átalakításon mentek keresztül: a VÉN DUNA főfedélzete megszélesítésre került, hátulja részben ponyvával fedetté, részben teljesen nyitottá vált, míg A BOSS a főfedélzete fölé még egy felső nyitott fedélzetet kapott. Ezzel együtt az eredeti formák mindkettőben felismerhetők, és mindkét hajóban továbbra is az NDK gyártmányú 36-os „nagysakál” (SKL-motor) dorombol, amely annak ellenére, hogy nagyon megbízható, és erejéhez mérten kis fogyasztású gépezet, szintén kihalóban lévő motortípus a magyar hajókból.

HG10

Így 2013-ban, azaz közel 50 évvel az újjászületésük után mind a négy, a világháborút túlélt, ma már 90. életévüket is túllépett egykori csavargőzös ismét üzemképes; és a „Moszkva” típusok által dominált budapesti Duna szakasz üde színfoltjaiként szolgálják az utazni vágyókat – remélhetőleg még sok-sok évtizeden át.